Ez történik akkor, amikor valaki leáll az ivással

2017. január 23. 08:24 - Dudits Dénes

Van egy szeretted, aki alkoholproblémákkal küzd. Mindent megteszel, hogy elérd nála, hogy kezeltesse magát. Nagy nehezen elmegy egy jó szakemberhez, és később teljesen le is áll az ivással. Te meg nagyon örülsz, boldog vagy. És akkor egyszer csak azt veszed észre, hogy amióta józan, a szeretted már nem az az ember, aki volt: nem az, akit addig ismertél.

art_is_anything_you_can_get_away_with.jpg

Bizony elő szokott fordulni, hogy amikor sikerül talpra állítanom valakit, a hozzátartozók valamilyen módon jelzik nekem, hogy igazából szeretnék visszakapni azt az embert, aki a szerettük régen volt

A helyzet az, hogy a terápia után tényleg egy másik embert kap vissza a család. De bármilyen furcsa is szembesülni azzal, hogy mennyire megváltozott az illető (attól, hogy visszanyerte az egészségét), nagyon fontos, hogy hozzátartozóként mi is megváltozzunk, illetve változtassunk azon, ahogyan a szerettünkhöz viszonyulunk – különben egyszerűen el fogunk menni egymás mellett. Ha például a függőség terhétől megszabadult szerettünk magabiztosabb lesz, és képes rendesen megfogalmazni az érzéseit meg az igényeit, és ezért mi már nem reagálhatunk úgy a dolgaira, ahogyan azt korábban megszokásból tettük, akkor az bizony óriási feszültséget generálhat bennünk. Ilyenkor pedig sajnos nagyon könnyen előfordulhat, hogy a viselkedésünkkel mi magunk késztetjük arra az illetőt, hogy újra a szerhasználatba meneküljön.

Szóval, a család nélkül nincs tartós józanság. Éppen ezért a munkám egyik legfontosabb része az, hogy az egész családot vagy a szűkebb hozzátartozói kört bevonjam a terápiás folyamatba. Egyébként már csak azért sem elég kizárólag magával a szerhasználóval foglalkozni, mert nagyon sokszor a függőség hátterében éppen valamilyen családi probléma vagy kommunikációs zavar áll. Ennek megfelelően gyakran úgy zajlik a terápiás folyamat, hogy habár csak a szerhasználóval kezdünk el dolgozni, idővel aztán szépen bevonunk a terápiába egy vagy több érintett hozzátartozót is.

A függőség szempontjából is óriási jelentősége van tehát annak a ténynek, hogy társas lények vagyunk, hogy kötődünk másokhoz, és az életünket és a döntéseinket alapvetően meghatározzák a társas viszonyaink. És bizony vannak emberek, akik úgy reagálnak arra, ha nem értik meg őket, vagy nem veszik komolyan őket a családban, hogy inni kezdenek: az ivással „büntetik” a hozzátartozóikat vagy épp a párjukat, így próbálva hatást gyakorolni rájuk. Az alkoholfogyasztás ilyenkor gyakorlatilag a kommunikáció egyfajta sajátos eszközévé válik a családban.

Az ivás persze semmilyen kapcsolatban nem tud megfelelő kommunikációs eszközként funkcionálni, és inkább akadályát képezi a hatékony kommunikációnak: eltorzítja az adást, összezavarja a közlésfolyamatokat, és teljes káoszhoz vezet – ami pedig csak haragot és fájdalmat szül.

Elmesélek egy történetet. Adott egy nagy cég vezetője, akinek rengeteg beosztottja van, tehát több ember megélhetése, élete függ tőle. Ez a cégvezető a felsővezetői körrel elmegy egy külföldi útra – és természetesen buliznak is. (Hozzá kell tennem, hogy ez az ember már régóta jár hozzánk, és nagyon szép eredményeket ért el.) Szóval, azon a bizonyos külföldi úton szinte mindenki iszik, csak ő nem, hiszen éppen benne van egy terápiás folyamatban. A többiek ugyan kínálgatják, de ő ellenáll. Ahogyan tőlem tanulta, még a kezébe is veszi a poharat csak azért, hogy legalább ne kínálják itallal. És egyáltalán nincs jó kedve. Mitől is lenne? Outsidernek érzi magát a buliban. A felesége is ugrál a nyakán, hogy táncoljanak, de ő hajthatatlan. Egyedüli józanként semmi kedve sincs táncolni. Ettől persze a feleség is egyre feszültebb lesz. A férfiben mindezek hatására pedig egy idő után felmerül a gondolat, hogy „rendben, akkor olyan leszek, mint régen, ha annyira akarod” – és máris bekövetkezik a visszaesés. Pedig az elején épp ez a házastárs tett meg mindent azért, hogy a férjét eljuttassa hozzánk. Persze – félreértés ne essék – nem felmenteni akarom a függőt. De tudni kell, hogy a leállás korai fázisában a józanság egy roppant instabil, finom képlet, amellyel fontos jól bánnunk. És ekkor kell bevonni a társat a folyamatba: ilyenkor kell elérni azt, hogy az érintettek megtanuljanak egymással hatékonyan kommunikálni, vagy hajlandóak legyenek együtt járni terápiára. Szóval, még az egyébként nem függő társat is be kell vonni a függőség kezelésébe azért, hogy meg tudjon birkózni a függő leállásából eredő változással. Ellenkező esetben még az is előfordulhat, hogy a függő sikeresen leszokik, és talpra áll, azután pedig ahelyett, hogy a házastársak végre boldogak lennének együtt, inkább elválnak, és szétmegy a család, mert az érintettek a megfelelő ismeretek és szakszerű segítség hiányában egyszerűen képtelenek megfelelően alkalmazkodni a megváltozott helyzethez.

art_is_anything_you_can_get_away_with-3.jpg

Persze szép számmal vannak sikertörténetek is. Ma például arról számolt be az egyik ügyfelem, egy nagyon kedves hölgy, hogy milyen jól alakulnak a dolgai a férjével. Ez a fiatal hölgy nemcsak az egyik bentlakásos programunkat csinálta meg, hanem az intenzív utógondozási programunkban is részt vett. Ezenkívül a javaslatomra egy önismereti csoporthoz is csatlakozott, sőt pszichodrámára is elkezdett járni. Most pedig azt mesélte nekem, hogy a férje csatlakozott hozzá, és már együtt járnak a pszichodrámás foglalkozásokra – ami számomra azt mutatja, hogy együtt fejlődnek, együtt mennek tovább a tartós józansághoz vezető úton. Egy párnak vagy társnak az ilyenfajta pozitív hozzáállása és aktív szerepvállalása azért is különösen fontos a nők esetében, mert ők lelkileg fokozottan érzékenyek és sérülékenyek, és nagyon sok szeretetre, illetve odafigyelésre van szüksége a finom lelküknek. 

Persze valahol minden függőnek érdemes azzal számolnia, hogy a gyógyulási folyamattal járó változásokkal nem biztos, hogy könnyen meg tudnak majd birkózni a hozzátartozói. Éppen ezért bármennyire vágyik is egy felépült szenvedélybeteg a megértésre, a törődésre és a szeretetre a hozzátartozói részéről, nem szabad ezeket kicsikarnia tőlük. Türelemre van tehát szükség: idő kell ahhoz, hogy valóban a múlté legyen mindaz a kín, gyötrelem és fájdalom, amelyet az ember aktív szerhasználóként a családjának okozott. Ha azonban valamennyi érintett – egy jó szakembertől megfelelő segítséget kapva – tisztán átlátja a helyzetet, és megtanul megfelelően kommunikálni egymással, akkor minden esély megvan arra, hogy ne csak a szenvedélybeteg egészsége álljon helyre, hanem az egész család működése is.

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://duditsdenes.blog.hu/api/trackback/id/tr812146231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

p.a · http://miigyelunk.blog.hu/ 2017.01.23. 21:15:13

"Hey baby
I called to say I gave up that narcotic
But ever since I quit, I ain't got much to say"
Macy Gray: The Way

Szóval mi van akkor, ha a bejegyzés elején leírt állítás igaz, azaz az ember kicserélődik, de olyan irányba, ami a párjának/környezetének nem tetszik? Talán neki sem. Mi van akkor, ha kevésbé lesz kommunikatív, kevésbé lesz buliarc?

Nem illik mondani, de azért szokták, hogy alkohol nélkül az emberi társadalom már évezredekkel ezelőtt széthullott volna, mert mindenki (értsd: minden második férfi) mogorva, magának való vénember lenne.

De ne értse félre senki, én egyetértek a bejegyzéssel, csak van egy irány, amit talán bátorság hiányában nem vizsgál. Az egészségesség és a szociális élet néha egymás ellen hatnak.

Jakab.gipsz 2017.01.23. 23:05:48

A pszichológia behaviorista áltudományos hablaty pontosan annyira eredményes mint a szociológia tudománya, a sok duma lehúzásra és a terápia függők nagyüzemi legyártására irányul, ezért értelemszerűen kontra produktív, mind a kettő. Annyi közük van a tudományhoz mint a szcientológiának a teológiához.

U.i. gyanítom ki fogsz tiltani

Dudits Dénes · http://www.jozansag.hu 2017.01.24. 06:26:11

@Jakab.gipsz: Miért tenném? Lehet, hogy pont a Te szavaid mutatnak valakinek kiutat

Dudits Dénes · http://www.jozansag.hu 2017.01.24. 06:30:16

@p.a: Hm. Ezen még gondolkodom egy kicsit. Köszi

Dudits Dénes · http://www.jozansag.hu 2017.01.24. 06:46:52

@p.a: Olyan közösséget érdemes választani, ahol az egészségesség az alapérték. Ez persze jelenti azt is, hogy a korábbi kapcsolatainkat felül kell vizsgálni.

AtomCamel 2017.01.24. 09:37:24

Az biztos, hogy a szer elhagyása után és főként közben! nagyon kell, hogy a közvetlen család(tag(ok))/barát/nő is tisztában legyen a folyamattal, és megismerje a függőséget, mint betegséget... és annak mechanizmusát, jellegzetességeit stb., ha ez nincs meg, akkor nehezebb, vagy reménytelen a szer elhagyása. (<-magán vélemény)

De mi van azokkal a szerhasználókkal, akik már rég elérték azt a bizonyos mélypontot, ami után maguktól jöttek rá, hogy le kell állni, de már nincs családjuk, mert mindenki elhatárolódott tőlük? Ők is sokan vannak ám! Szerintem nekik a legnehezebb.

Az írás/poszt nem rossz - sőt fontos dologra hívja fel a figyelmet (terápia mind a két félnek), de a címmel ellentétben ("Ez történik akkor, ha valaki leáll az ivással"), csak arra fókuszál, hogy mi történik akkor, ha valaki leáll az ivással és még olyan szerencsés helyzetben van, hogy van családja/párja. Ez így megtévesztő.

inspired 2017.01.24. 09:58:24

@AtomCamel: és milyen igazad van. engem nagyon érdekelne, hogy egyedülállóként hogyan birkóznék meg a leszokással.............
és hogyan kéne elkezdeni ezt az egészet...
meg még sok minden.

Jakab.gipsz 2017.01.24. 10:55:02

Igen könnyű rászokni, pl. piára úgy hogy észre sem veszed válik napi rutinná, de az aki rászokik, valójában nem az az ember aki le áll vele, ugyanis az emberi lét egy folyamat, (kis fiúként ragaszkodsz a játékaidhoz) aztán elhagyod kinövöd, kinövöd a kamaszkor, majd a fiatal férfikort, ez abszolult természetes folyamat. Amikor rá kattansz valamire abban az időszakban lerögzíted, önmagadat, de az igazi énednek nem ez az útja, és amikor leállsz, helyre áll a kiesett időszak, mert ismét a magad ura vagy és ez szokatlan. Persze ez csak egy vázlat.

AtomCamel 2017.01.24. 11:38:39

@inspired: huuu..erre én is kíváncsi lennék.

nem várt fordulat 2017.01.24. 12:50:47

@AtomCamel: Én ebben vagyok. Pont most. Nincsenek barátok, cimborák, mindenki kikopott mellőlem 20 év alkoholizmus után, ne részletezzük, hogyan miért. Vannak szüleim, jó a viszonyom velük, de már rég külön élünk nyilván. Most próbálok velük néha közös programokat csinálni, de iszonyatosan üres minden, és én magam is unalmasnak érzem magam.

Idővel remélem ez változni fog, ahogyan az agyamban a dolgok kezdenek helyreállni, ugyanis ennek elég sok egészségügyi aspektusa is van. Addig is én épp önsegítő csoportokat, hobbit keresek, meg megyek utógondozásra jövő héten, meglátjuk...

AtomCamel 2017.01.24. 13:07:09

@nem várt fordulat: Én elso körben az Aa -t javasolnám, mint segítség. Tényleg jó!!!

A szerről való leállás életmód váltással jár. Ez komoly megterhelés, önmagában is plusz még ugye a szer hiánya...
Nehez...nna...

A legnagyobb felelem a kezdetekben, hogy mit fogok csinálni? Mi lesz a kieső idővel? - erre a válasz személyiség specifikus, de megnyugtathatok mindenkit, lesz helyette más.

nem várt fordulat 2017.01.24. 13:27:59

@AtomCamel: Az AA nekem felejtős. Voltam egyszer, köszönöm, elég is volt. Két ok miatt:

1. kinyilatkoztatások vannak. Nem kérdezhetek vissza, nincs beszélgetés, valaki elmondhatja a gondját, és kész. vége. Nekem ez így kevés.

2. Nagyon nem értek egyet a csak 24 óra filozófiával. Annak semmi értelme, hogy Laci vagyok 3245 napja nem ittam, de a mai napig kísérti, ha elmegy egy kocsma mellett. Ugyanúgy szenved, csak száraz. Hosszú távon
ennek így nincs értelme.

Lehet, hogy valakinek jó lehet az AA, én inkább más irányba indulok el, ahol van interakció a résztvevők között.

Nem mellesleg 4szer estem vissza, csak pár hónapos absztinenciáim voltak, úgyhogy tapasztalatból tudom, hogy ez még sajnos sokáig unalmas lesz, ha nem keresek valamit ami leköt.

AtomCamel 2017.01.24. 13:52:25

@nem várt fordulat: Megértem az Aa -hoz való hozzáállásod - nem vagyunk egyformák. Sok mindenkinek nem jön be. Másnak meg igen.

Pár hónapos absztinenciak/4 szer visszaesés. - ki honnan nézi. Az én szemszögéből (ennyi alapján) egy olyan függő vagy, aki nem adja fel, aki változni és változtatni akar!
Nem mindenki egyforma ezert vannak akik konnyeben,vannak akik nehezebben viselik a függőséget. Nem vigasztalaskent írom, de van ismerősöm 11 visszaeséssel, tiszta több, mint 15 éve.
A visszaesés is azért van mert megpróbálták leállni!!!!! Ezt soha ne felejtsd el.
Nem ismétlem, de a 4 visszaesés azt jelenti, h jó uton jársz - így gondolom.

A jövő/hobbi: lassan,de csak lesz valami.. ismeretségi koromben volt aki túrázni kezdett, volt aki számítógépen játszani, akadt aki fut. (Több ismeros nincs.)

inspired 2017.01.24. 19:00:52

@AtomCamel: én még csak most kezdtem el (hogy próbálkozzam a leszokásról) és az a bajom, hogy öntik rám a semmit..... ezért meg is álltam. azt mondják el kéne menni ide-oda, vegyed meg ezt-azt.. stb. de hogyha nem akarsz elmenni és nem akarod megvenni akkor hogy indulj el? erre nem kapok választ. meg még sok mindenre. egyszer belefutottam ennek a blognak az írójába, megnéztem a honlapját. kértem segítséget. aztán annyi lőzungot küldtek, hogy ... eh.
mindegy. nem adom fel. mert nem. de ha azt írom baromi nehéz, akkor már bele is szakadtam :)
elképzelni nem tudom milyen lehet a napom pia nélkül. nagyon gáz.
és nincs senkim.
és nem pia miatt.

AtomCamel 2017.01.25. 09:56:04

@inspired: Őszinte leszek. Ez így nagyon nehéz, majdnem lehetetlen. De ezt inspirálásként írom, egy olyan embernek, aki már észre vette azt, hogy változtatni akar, aki keresi kiutat, aki rádöbbent arra, hogy függő/beteg/hogy nincs ez így jól.
Ez volt az első lépés. EZ a legnehezebb. Idáig nem mindenki jut el. (Sajnos!) Minden ezek utáni mozzanatod, küzdésed, kudarcaid (mert lesznek még), már ennek fényében történnek - azaz, tisztában leszel/vagy vele, hogy te beteg/függő (ki, hogyan mondja) vagy és emiatt történnek veled azok, amik megtörténnek.
Nagyon-nagy dícséret illet, amiért eljutottál eddig! Ez egy nagyon fontos dolog. Ha ezt nem ismerted volna fel, akkor sem lett volna semmi, csak a folyamatos függőségnek való megfeleléssel nagyon hamar véged lett volna... (leegyszerűsítve mondom)
Szóval az első dolog: LÉGY BÜSZKE MAGADRA, hogy eljutottál odáig, hogy felismerted a függőségedet! Sajnos a többség nem ilyen!!!

Pia és társ nélküli napok.
Húúú... Ez igazából 2 dolog. A társtalansághoz nem tudok hozzászólni - csak ajánlani. Ha olyan helyen laksz (város/nagyváros/BP), aholvannak önképzőkörök/klubok, próbálj meg csatlakozni valamelyikhez, ami szimpatikus. Mert ott olyanok vannak, akik az adott hobbi/tevékenység miatt mennek és ebből következőleg, csak arra fókuszálva elfogadnak mindenki mást, csak ő is olyan hobbista legyen. :-) (tapasztalat) Ha falun élsz, elvágva jó messzire ilyen lehetőségektől... akkor momentán nincs ötletem. (Félve írom, emiatt kapni fogok: neten valamilyen közösség??? akikkel lehet beszélgetni (bármiről))
Szóval, ha lenne heti 1 vagy havi 1 esetleg 2 klub este/nap - közös program, az még szerintem beleférhet, és megismersz másokat, akikkel együtt lehetsz és kiszakadhatsz abból a közegből, ahol eddig eltöltötted az idődet!

Ez nem oldja meg a problémádat - segít rajta. Sokat. (Tapasztalat!)
-
Pia nélküli napok:
Először elképzelhetetlen. Egy ismerősöm mondta, hogy ő nem akar leszokni az italról, hisz ez a hobbija! Akkor ez vicces volt. Ma már nem az... Az ital kitölti az idődet. És közben nem kell mással foglalkoznod. Full-time állás. Hogy úgy mondjam. Ezért, mikor nincs először MINDENKINEK ez a legnagyobb félelme, hogy mi lesz helyette. Ha már túl vagy az ital elhagyási elvonási tüneteken (kb. 1 hét, ami nagyon szar), akkor kb. a második-harmadik hét körül kezd már úgy enyhülni az ital hiánya, hogy lassan megszokássá válik. De ilyenkor jelentkezik az, hogy mit csináljak magammal? Ilyenkor még nem találja meg az ember az azonnal kiváltó tevékenységet, köztes dolog lesz majd.. a végső állapot még hetek/hónapok kérdése. Ja és még valami - aki függő volt, sajnos az is marad. :-( Csak egyik függőségből lép át egy másikba. (Legtöbben valamilyen sport) Sokan ekkor kezdenek el dohányozni pl. Erre készülj fel. Pl. ha eddig nem érdekelt a papír sárkány eregetés, akkor ezután - lehet - ellenállhatatlan vágy fog rád törni egy jó kis szeles napon, hogy azonnal menni kell :-)

Amúgy a jó oldala is van:
A sóvárgás hamar enyhül majd (kb- 6-7 nap), utána az üresség is lassan kitöltődik. Csak eleinte lesz furcsa, viszont elérsz elég hamar egy euforikus állapotot, ez olyan 1 hónap. Ez nagyon jó. Büszke leszel magadra és mindennek nagyon fogsz örülni :-) Utána minél messzebb leszel időben, annál jobban halványodnak a régi dolgok fénye és annál jobban az új helyzeted lesz az előtérben.
Lassú folyamat, előre szólok. De megéri. Most, a jelenlegi állapotodban elképzelhetetlen, hogy mit ad ez majd neked. De hidd el, lehet szer nélkül (bár létező függőséggel) is teljes mértékben élvezni az életet!!

Mindent bele, és a visszaesések ne tántorítsanak el! Hozzátartoznak! Tudod, ha elindulsz például az otthonodból egy jeges, téli, napon a vasútállomásra, és kb. az első 10. méternél elesel, és felkelsz, akkor nem az út elejétől kell megint elkezdened! Már megtetted előtte az első lépést, csak elbotlottál. :-) Sose felejtsd: az első lépésen túl vagy!

ui.: Sok mindent írtam, de nem vagyok guru :-) mindenre én sem tudok megoldást, párkapcsolati dolgokban pl. én pont nem vagyok otthon... :-( De azt tudom, hogy sok ember él egyedül és nem mindenki kényszerből. Nem ismerem a helyzetedet, de azt tudom, hogy egyedül nagyon nehéz lehet egy ilyen dologgal együtt élni...